Az ember élete kicsit olyan, mint ahogy egy év lezajlik a természetben a semmiből jön a tavasz, amikor a természet, úgymond megszületik. A valóságban természetesen újászületik, de végülis az emberiség is folyamatosan újászületik.
Ha egy emberéletet veszünk alapul, és azt mondjuk azonosítjuk a fenti terminológiával, tehát egy év lezajlásával, akkor az életünk őszén még talán erőnk teljében vagyunk, de már fáradunk, roskadozunk az eltelt élet rengeteg emléke, fáradalma alatt, viszont nagy bölcsességgel áld meg bennünket ez a sok sok eltelt idő! Szóval ez egy olyan állapot amiben mégis érdemes és élvezetes lehet lenni.
És ha a természetet vesszük alapul, akkor elég a rengeteg színre gondolni, ami ekkor intenzíven felbukkan! Nem tudom miért de még a hűs szellőt is szeretem ilyenkor. Persze minden évszakot szeretek, de az ősznek van egy hónapja ami igazán megmozgat!
Ehhez a hangulathoz ajánlok egy zenét!
