Nos valahogy ma kicsit elfogyott a türelmem, ami talán érthető. Több éve vállalkozunk, ezt sokan tudhatjátok. Ezen időszak alatt sok cifra dologgal találkoztam, többek közt cifra ügyfelekkel is. Nagyon fárasztó és idegtépő helyzetek tudnak előállni, mindazon túl hogy az embernek a munkájával is törődni kellene. Persze ez a bejegyzés nem a panasz megfogalmazásának szándékával íródik, mert panaszra semmi okom. Egyelőre megy a bicikli. Pusztán egy mentalitásra szeretnék rámutatni, ami ezt az egész országot jellemzi és úgy gondolom, hogy a rohadás egyik fő oka nem a gazdasági válság, hanem a fent említett mentalitás.
Kisvállalkozásként működünk, talán tudjátok, hogy a tevékenységünket 2010 januárjában kezdtük. Gyakorlatilag bevallhatom őszintén, hogy a rendezett munkakörülmények megteremtése nem volt egyszerű feladat. Ez abból is fakad, hogy természetesen magunkat is szoktatni kellett arra, hogy pontosan végezzük el a munkát, lehetőleg időben és megfelelő minőségben. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy hanyag módon dolgoztunk, de törekvésre szükség volt ahhoz, hogy minden megfelelően menjen. És továbbra is úgy gondolom, hogy önkritikát azért kell gyakorolnunk.
Mindemellett azonban megdöbbentett sok esetben a partnercégek vagy adott esetben ügyfélként megjelenő magánszemélyek hozzáállása. Talán mindenki ismeri az „olcsó János” kifejezést. Nos, ha ilyenekből kellene hazánk haderejét összerakni, akkor népesebb lenne, mint a kínai néphadsereg.
Szolgáltatást akarnak venni, de fizetni nem szeretnének érte. Nos ezen hőbölögni nem is lenne érdemes, hiszen az alapállapotot ismerjük, az ilyeneket gyakorlatilag el kell küldeni szenet lapátolni.
Ám sok esetben a helyzetek kikerülhetetlenek.
Van olyan ügyfelünk, aki immáron két esztendeje nem fizette ki a számlát a nyomdai előkészítésért, de az általunk készített anyagokat felhasználta gond nélkül. Webes történetnél nincs probléma, lekapcsolod és ennyi... De nyomdai munkánál sokat nem tudsz csinálni.
Van olyan céges ügyfelünk, aki a banki kivonatok és a kibocsátott számlák összevetése alapján még sosem fizetett időben. Ez nem azt jelenti, hogy napokat késett, hanem hónapokat... Gyakorlatilag megrendeli a szolgáltatást úgy, hogy „nincs rá pénze”. Nos erre mondom én azt, hogy csókolom, Önnek a Sparban hitelre adják a szalámit? Volt hogy a válasz az volt, hogy ennyi pénzt nem tud összeszedni egy nap alatt... Kérem... Neeeee... Akkor hol volt a pénz amikor rendeltünk?
Volt olyan eset, hogy a nyomdai költségeket előre vállaltuk, és a tervezéssel együtt aztán gyakorlatilag hónapokig vártunk a pénzre... No comment. És ezek nem kis összegek, ha nem megy a buli, ügyfél elvtárs elfelejt fizetni, mert ő nem készült arra, hogy itt balkánországban fizetni kell, akkor mi zsebből tehetjük be a pénzt. Persze ha van miből. Ha mi késünk a járulékokkal, áfával minket azonnal betalál a hatóság - hozzáteszem valahol jogosan - hiszen a rend az lenne, hogy határidőre fizetünk. Persze az az ügyfél aki lelkiismeret furdalás nélkül nem fizet, azt ez egyáltalán nem érdekli.
Gyakorlatilag az ilyen ügyfelek úgy gondolják, hogy mi egyfajta hitelszervezet vagyunk. Mondhatom úgyis, hogy ameddig nem fizetnek, addig forgatják a pénzünket... Persze ha nincs meg a pénz, akkor csak simán gerinctelenek... Ha mi nem fizetünk a szerverért, akkor pár nap alatt lekapcsolják... Teljesen jogosan, úgy hogy az összes ügyfelünk oldala elszáll.
Az a helyzet hogy itt látok ezen esetek között olyat is, aki egyszerűen csak trehány és alkalmatlan egy vállalkozás üzemeltetésére. Elvan az éterben, lebeg, azt gondolja hogy sebaj, a többi úgyis fizet én lehetek az egyetlen nyomorult, aki nem, elbírják, egyszer majd úgyis fizetek... Az a baj hogy ezt sokszor a magyarországi ügyfelek fele gondolja így.
Volt olyan is, aki fél évig nem fizetett, aztán alkudni akart arra hivatkozva, hogy nem gondolta hogy ez ennyibe fog kerülni... Az volt a bibi, hogy a kezünkbe volt a szerződés az ügyfél aláírásával és a pecsétjével. Tehát az adott személy vagy nem tud olvasni vagy nem akart olvasni vagy csak nem érdekelte, hogy mi van az adott szerződésben. Hozzáteszem szerepelt benne minden vonatkozó tétel áfával együtt. Egy éves huzavona után hajlandó volt részletekben elkezdeni fizetni. Ebben az esetben is határidőket szabtunk a részletek megfizetésére... Az amúgy wellness céggel rendelkező csóró ügyfél a mi jóindulatunk ellenére ismét nem volt hajlandó rendesen teljesíteni a megállapodást. A három részletből az első kettőt kifizette természetesen jelents késéssel, a harmadikat pedig azóta se...
A legtöbb ilyen ügyfél azt gondolja, hogy mindennel készüljünk el határidőre, mert neki életbevágó a dolog... Nagyonnagyonnagyon fontos, mert apokaliptikus események láncolata indul el, ha az ő általa utolsó pillanatban kitalált dolgok nem készülnek el határidőre... Mi ezt általában komolyan vesszük és elkészülünk. Elvégre ki akar egy gusztustalan halbékaember áldozataként elköltözni a túlvilágra. Aztán amennyire sürgős volt a feladat, elmúlt az apokaliptikus veszély, úgy a fizetés sürgőssége is egyenesen arányosan csökken... No nem a mi részünkről.
Nos ezek az ügyfelek a trehány ügyfelek, tudnék rájuk csúnyábbat is mondani de semmi értelme. Szeretném hangsúlyozni hogy jelentős számú ilyen mentalitású ügyféllel van dolgunk a hét minden napján.
A másik vonal amivel most szembesültünk az nem más, mint amikor az állam áll a tápláléklánc csúcsán(persze valahol mindig az állam áll ott).
Van egy nagyobb pályázati projekt amiben volt szerencsénk dolgozni. Ebben az esetben az ügyfelünket adminisztratív okokra hivatkozva nem fizették ki, de neki a pályázatban szereplő alkalmazottakat már javában fizetnie kellett. Ehhez kapcsolódnak járulékok is amit ugye az állam követel. Magyarán adminisztratív szerencsétlenkedésre hivatkozva(amit az állam delegált szerve követ el) nem fizetnek, aztán a másik állami szerv - jelesül NAV – pedig hajtja be a tartozásokat.
A mi esetünkben azért nem fogadták be a számláinkat, mert több tétel szerepelt egy számlán, amit egyébként törvény garantál, hogy így ki lehet állítani. A következő problema az volt, hogy a résszámlán meg volt nevezve az hogy a projekten belül mit takar az adott szolgáltatás... Magyarán azt kérték, hogy véletlenül se mondjuk meg, hogy mit csináltunk. Ugye nem gyanús? No mindegy...
Tudom hogy ilyen dolgokon nem érdemes idegeskedni, azonban úgy gondolom, hogy bejegyzést megért a dolog. Tudom, hogy sokan járnak hasonló cipőben.... Kitartást mindenkinek.
No comment.....
